A vívásról

A fegyverek: Tőr, párbajtőr és kard a három fegyver, amit a vívásban használnak. Habár nem szokatlan, hogy a vívók mind három nemben indulnak, mégis többnyire egyik fegyvernemre fejlesztik ki tudásukat. A legutóbbi időkig a női versenyzők csak tőr kategóriában indulhattak, mára a USFA-FIE már indít nemzetközi női versenyeket párbajtőr és kard fegyvernemekben is. Női párbajtőr kategóriát 1989-es Világbajnokságon vették fel az 1996-os Olimpiai játékokon pedig olimpiai szám lett. A 2000-es VB-n volt először női kard, a 2004-es athéni Olimpián szerepel először olimpiai számként. A tőr és a párbajtőr szúró fegyverek, a kard szúró és vágó fegyver egyaránt. A célterület különbözik a három fegyvernemnél, habár a találatjelzés mindnél elektronikus.

A küzdelem célja: A küzdelem célja hogy 15 találatot - hivatalosan tusnak hívják - (közvetlen kieséses verseny), vagy öt találatot (előzetes pool játék) vigyenek be az ellenfélnek, még mielőtt az érné el ezt az eredményt. Minden alkalommal kap a vívó egy találatot, amikor egy tust szúr. A direkt kieséses mérkőzések (asszók) háromszor három percig tartanak. A tőrnek egy rugalmas retanguláris pengéje van, mely kb. 90 cm hosszú, súlya kevesebb, mint 500 g. A pontokat a penge hegyével viszik be a test felületre. Az érvényes terület a vállaktól az ágyékig számít elöl és hátul. Nem tartalmazza a karokat, nyakat, fejet és a lábakat. A vívó ruha olyan fémes hálót (lamé) tartalmaz, mely az érvényes területet fedi és a találatot jelzi az elektromos találatjelzőn. Egy kis, rugóval felszerelt csúcsot illesztenek a penge hegyére, mely a pengén beül egy vezetékkel van összekötve. A vívó ruhájában lévő testvezetékhez kapcsolódik, melyet a elektromos találatjelzőhöz kapcsolnak. Két számláló jel látszik a készüléken az egyik jelzi a vívó találatát - zöld, a másik pedig az ellenfél találatát piros. Ha a találat nem a célterületre kerül, azt a készülék fehér fénnyel jelzi. Ezek a kívül eső találatok nem tartoznak bele az érvényes találatokba, de a vívás folyamatát rövid időre megszakítják. A párbajtőr fegyver a párbajkard leszármazottja, melynek hossza hasonló a tőr hosszához, de nehezebb annál, kb. 27 uncia, a legnagyobb fegyverkosárral (melynek célja megvédeni a kezet az érvényes találattól) és sokkal merevebb pengével rendelkezik. A találatokat a penge hegyével viszik be és az érvényes terület az égész testfelszín. A fegyver hegyén egy rugós vég található, mely zárja az áramkört, ha a penge 750 g nyomásnál nagyobb erőt fejt ki. Ez kapcsolja be az elektromos találatjelző berendezést. Mivel a teljes testfelület célterület, a vívók ruhája nem tartalmaz lamét. Az érvénytelen találatokat a találatjelző nem jelzi. A kard a lovassági vágó kardnak a modern változata, hosszúsága és súlya hasonló a tőréhez. A fő különbség, hogy a kard szúró és vágó fegyver egyaránt. Az érvényes találati felszín a csípőtől a fejtetőig tart, szimulálva egy lovas katonát a lován. A kardvívó öltönye fémtartalmú (lamé), mely jelzi a találatokat a találatjelző készüléknek. A sisak különbözik a tőrben és a párbajtőrben használatosaknál, mivel a fej is találati felület, fém bevonatot tartalmaz. Mint a tőrnél a találatjelző kettős számlálással jelzi a találatokat: a zöld fény jelzi a vívó érvényes találatait, a piros az ellenfélét. Az érvénytelen találatokat a gép nem jelzi.

A támadás joga: A tőr és kard vívás talán legnehezebben vizualizálható fogalma a támadási jog szabálya. Ez a szabály a két vívó nyilvánvalóan együttes támadása esetére hozták létre. Elméletben az együttes találat a bíró által megítélt különbség a támadás és a védekezés között. A különbség akkor lényeges, ha az együttes találatnál mind a zöld, mind a piros lámpa kigyullad. A pont győztese az a vívó, akit a bíró szerint támadásban volt, amikor a lámpa kigyulladt. A párbajtőrben nem alkalmazzák az együttes találat ilyen pontozását a fegyvernem párbaj eredetére való tekintettel. Aki először talál, az kapja a pontot. Az egyszerre történő találatnál, amely a másodperc 1/25-én belül történik, mindketten pontot kapnak. Azonban mégis fontos a hangjelzés a párbajtőrben is, minthogy a teljes testfelület találati cél. Hogyan kövessük az összecsapást? A pást a küzdelemre kijelölt terület, amelyet nem lehet elhagyni vívás közben, mert különben érvénytelen a találat. Az asszó (csörte) a küzdelem maga, amely során azért vívnak, hogy minél több tust (találatot) vigyenek be az ellenfélnek. A lámpák a találatot jelzik. A fehér az érvénytelent, a színesek (zöld és piros) az érvényes tust. Természetesen a fegyvernem konvencióitól függően ezt zsűri bírálja el. A vívók megkísérlik biztonságos távolban tartani magukat ellenfelüktől, hogy elkerüljék a támadást. Azután az egyik fél megtöri ezt a biztonságos távot és előnyt kíván szerezni a támadásból. Időnként a vívók áltámadást intéznek, hogy eltereljék ellenfelük figyelmét a valós támadásról. Amint az események gyorsasága megszokottá válik, a taktika és a stratégia egyre nyilvánvalóbbá válik, a szemlélő megérezheti a vívásban rejlő ravaszságot és bájt. Akiknek a vívás még ismeretlen, néha nehéz követniük a vívók támadásainak fénysebességét. Ahhoz, hogy kényelmesebben lehessen eligazodni a küzdelem során, jobb egy vívó tevékenységére koncentrálni. A megtámadott vívó védi magát hárítással, amely egy mozdulatsort takar, mely elhárítja az ellenfél pengéjét, mire a támadó fél riposzttal, válasz-támadással válaszol. E mellett az ellenfelek váltakozva védekeznek és támadnak. Amennyiben találat esik, a bíró megállítja a küzdelmet, meghatározza az eseményt és eldönti, hogy a találat pontértékű-e és ki kapja.